11. fejezet: Amit az orvosom soha nem mondott el
MIT OKOZNAK VALÓJÁBAN A TUDATMÓDOSÍTÓ SZEREK?
Bár a pszichiáterek és a gyógyszergyárak a szereiket „biztonságos és hatékony” termékekként árulják, a fogyasztók által jelentett mellékhatások számának riasztó növekedését látjuk.
A gyerekeknél elhízást, szívbetegséget és cukorbetegséget figyelhetünk meg. A terhes nők esetében majdnem háromszoros a súlyos születési rendellenességek kockázata. Az idősek várható élettartama pedig drasztikusan lerövidül a szerektől.
Talán mind közül a legkomolyabb mellékhatás az erőszakos viselkedés jelentős veszélye, amibe beletartozik az öngyilkosság is. Az antidepresszánsok hatására az öngyilkosságok száma a 100 000 emberre jutó 11 főről 718 főre ugrik – vagyis több mint a 65-szörösére nő.
Bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy ha a tudatmódosító szerek rövid távú mellékhatásai nem bánnak el az emberrel, akkor a hosszú távúak bánnak el vele.
A jelentős hosszú és rövid távú mellékhatások nagyon is valós lehetősége bárkit komoly habozásra kellene hogy késztessen a tudatmódosító szerek szedését illetően.
De mi a helyzet azokkal, akik már szedik őket, és akármennyire próbálkoznak, nem tudnak leszokni?