2013 elején az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának hivatalos weboldala bejelentette azt az ijesztő statisztikát, amely szerint a hadseregben előforduló öngyilkosságok száma 2012-ben messze meghaladta a harcban elesettek teljes létszámát – átlagosan közel napi egy eset fordult elő. Egy hónappal később egy még ennél is kijózanítóbb statisztikát jelentetett meg az amerikai Veteránügyi Minisztérium: az öngyilkos veteránok száma elérte a napi 22-t – ez évente megközelítőleg 8000.

A helyzet annyira szörnyű lett, hogy az Egyesült Államok nemzetvédelmi minisztere „járványnak” nevezte a hadseregben bekövetkező öngyilkosságokat.

Néhányan azt állították, hogy ez a temérdek önkárosítás a háború okozta stressz miatt van. De a tények azt mutatják, hogy az öngyilkos katonák 85%-a soha nem harcolt – 52%-uk még bevetésen sem volt soha.

De hát akkor mi az a nem is gyanított tényező, amely a hadseregben elkövetett öngyilkosságok számának ilyen rendkívüli emelkedését okozza?

A rejtett ellenség – A pszichiátria burkolt terve mögött új dokumentumfilm felhívja a figyelmet arra, hogy minden bizonyíték egy irányba mutat: a felírt pszichiátriai szerek 2003 óta rohamosan növekvő számára. Ezeknek a szereknek az ismert mellékhatásai, mint például a növekvő agresszió és az öngyilkos gondolatok, a családon belüli erőszak, a gyermekek bántalmazása, a szexuális bűncselekmények valamint önkárosítás ugyancsak emelkedő statisztikákat mutat.

Tovább húzva a szálat azt fogjuk találni, hogy a pszichiáterek egyre bővítik annak a meghatározását, hogy mit jelent „elmebetegnek” lenni, különlegesen amikor poszttraumás stressz szindrómáról beszélnek a katonák körében – illetve ugyanerről a veteránok esetében. És a pszichiátriában az olyan pszichológiai rendellenességek, mint a PTSD, a személyiségzavar és a szorongásos zavar diagnózisát majdnem elkerülhetetlenül legalább egy pszichiátriai drog felírása követi.

A pszichiáterek tudják, hogy a szereik valójában semmit sem gyógyítanak, hanem csupán elnyomják a tüneteket. Nagyon is tudatában vannak a sok veszélyes mellékhatásnak, amelyek közül az egyik az, hogy az illető függővé válhat a szerektől. Ennek ellenére azt állítják, hogy a szereknek jóval több előnye van, mint mellékhatása. És közben a katonák valódi problémájával nem foglalkoznak, így egészségük romlik.

A hadseregben elkövetett öngyilkosságok borzasztó statisztikájának ellenére egyre több és több pénzt pazarolnak a pszichiátriára: az Pentagon jelenleg csupán a mentális egészségügyre 2 milliárd dollárt évente. A Veteránügyi Minisztérium mentális egészségügyi költségvetése pedig a 2007-es kevesebb mint 3 milliárd dollárról 2014-re közel 7 milliárdra szökött – és közben az állapotok továbbra is romlanak.

A rejtett ellenség az egész helyzetet feltárja a maga valójában, és közben arra biztat, hogy az aktív és leszerelt katonák egyaránt tájékozódjanak a pszichiátria és a pszichiátriai drogok igazi veszélyeiről. A megoldás pedig az, hogy gyakorolják azt a jogukat, hogy csak teljes és őszinte tájékoztatás után egyeznek bele a kezelésbe, és jogukban áll elutasítani is a kezelést. A fegyveres erők tagjainak tudniuk kell, hogy léteznek biztonságos és hatékony nem pszichiátriai megoldások a harctéri stressz borzalmaira, és ezekkel a megoldásokkal nem válnak olyan veszélyes és mérgező kezelések alanyaivá, amelyek egészségüket csak még inkább károsítanák.