A csatamezőn vagy azon kívül a feszültséggel telt és harctól kimerült emberek, akik a hadseregben szolgálnak vagy korábban itt szolgáltak, gyakran érzelmi hegeket hordoznak. Ez évszázadok óta ismerős probléma, a katonáknak rengeteg szenvedést okozott a szorongás, az álmatlanság, a rémálmok, a stressz és a depresszió. De ma minden korábbinál nagyobb mértéket öltött az, hogy a háború megpróbáltatásaira adott normális fizikai és emocionális reakciókat „mentális rendellenesség”-nek tekintik és a „poszttraumás stressz szindróma” (vagy az angol rövidítéssel PTSD) címkével jelölik.

Nem is olyan régen a traumát részvéttel, megértéssel és szeretettel kezelték. De ma már nem divat együtt érezni a katonával, és meghallgatni, hogy mit élt át, hanem ezt a pszichiátria által diktált, szereken alapuló „kapj be egy tablettát” látszatmegoldás váltotta fel, amely antidepresszánsokat, antipszichotikumokat, élénkítőszereket, altatókat vagy szorongásgátlókat alkalmaz.

Pedig ezek a vegyületek káros következményeket idézhetnek elő, és ahogy a felhalmozott bizonyítékok mutatják, a pszichiátriai drogok egyre növekvő mértékű használata táplálhatja a hadseregen belüli öngyilkosságok és megmagyarázhatatlan halálesetek járványát.

2001-től 2009-ig a hadseregben az öngyilkosságok előfordulása több mint 150%-kal emelkedett, a pszichiátriai szerek használata pedig 76%-kal nőtt ugyanezen időszak alatt. Ezeket a növekvő statisztikákat nem lehet a háború rettenetének tulajdonítani, mivel az öngyilkos katonák 85%-a soha nem is vett részt csatában. Ez azt sugallja, hogy a PTSD diagnózist azért osztogatják széles körben az aktív szolgálatban álló és a már leszerelt katonáknak egyaránt, hogy ezzel igazolhassák azt, hogy miért kezelnek közülük egyre többet olyan tudatmódosító drogkoktélokkal, amelyekből talán már nincs visszaút.

A rejtett ellenség – A pszichiátria burkolt terve mögött dokumentumfilm közszolgálati célból készült az aktív és leszerelt katonák, illetve családjaik számára. E a film olyan információkkal látja el a nézőket, amelyeket a pszichiátriai-gyógyszerészeti ipar nem fog napvilágra hozni. Nem csak katonák részére adjuk ki, hanem azoknak a kormány- és katonai tisztviselőknek is, akik próbálják megérteni hogy bár a mentális egészségügybe dollármilliárdokat ömlesztenek, miért vall ez mégis oly csúfos kudarcot a katonáknál.