Iskolás gyerekek
ideológiai megrontása

Aldous Huxley 1932-ben írt regényében, a Szép új világban leír egy „utópisztikus”, de totalitárius és őrült társadalmat, amely a kontrollra épül. Ez egy olyan kontrollált civilizáció, amely – Huxley szavaival élve – „a szuggesztió technikáját használja, a csecsemők kondicionálásával, majd később a drogok segítségével”.

1967-ben prominens pszichiáterek és orvosok találkoztak Puerto Ricóban azon terv kidolgozása végett, hogy a 2000-es évben pszichotróp szereket alkalmazzanak „normális embereken”. Ez lehetne akár Huxley regényének folytatása is, csakhogy ez nem regény, hanem maga a valóság. Az elgondolás magában foglalt olyan szintetikus „mámorosítókat”, amelyek hasonlóan vonzóak lennének, mint az alkohol, a marihuána, az opiátok, az amfetaminok, és „tudathasadást és eufóriát” idéznének elő. Az olyan szerek, amelyek „növelik az egyén tanulási képességét... valószínűleg megváltoztatnák az oktatás teljes rendszerét, bármely tantárgy tanulmányozásának idejét jelentősen lerövidítenék, és ez hatással lehetne a »személyiségformálásra« is.”

A Puerto Ricó-i találkozó a következő megállapítással zárult: „A pszichotróp szerek hasonlítanak egy új utópia gondolatára – mindkettő a stabilitás és a bizonyosság érzését nyújtja, akár reális az, akár nem.” Az erről készült végső jelentés azt is kijelentette: „Mi, akik ezen a területen dolgozunk, látjuk annak növekvő lehetőségét, hogy szinte teljesen irányítani lehessen az emberek érzelmi állapotát, mentális működését és cselekvési hajlandóságát. Ezeket az emberi jelenségeket el lehet indítani, meg lehet állítani vagy meg lehet szüntetni különféle kémiai szerek alkalmazásával. Amit most el tudunk érni a tudományunkkal, az hatással lesz az egész társadalomra.”

A csoport azt is előre jelezte, hogy „a droghasználat mértéke jelentéktelennek tűnhet, ha összehasonlítjuk a majdani kémiai anyagok lehetséges számával, amelyek elérhetőek lesznek arra a célra, hogy kontrolláljuk az emberi élet különféle területeit a 2000-es évben”. [Dőlt betűs kiemelés a szerkesztőktől.] Ma, amikor több mint 20 millió gyerek szed tudatmódosító szereket, és szinte kizárólag pszichológiai alapú tanterveket használnak az iskolákban, Huxley Szép új világa valósággá vált.

Ennek valóságát megerősítette az USA-beli New Freedom Commission on Mental Health (Új Szabadság Mentális Egészségügyi Bizottság) jelentése, amely azt javasolta, hogy az ország mind az 52 millió iskolás gyermekét vessék alá „mentális betegség” kimutatását célzó „szűrésnek”, azt állítva – bizonyítékok nélkül –, hogy a „korai felismerés, kiértékelés és kezelésre való beutalás” megelőzheti a „mentális egészségügyi problémák súlyosbodását”. A „kezelés” végül mindig drogokat jelent, általában a legdrágábbakat, amelyek az illetőt egész életére a mentális egészségügy páciensévé teszik, és amelyekért a kormánynak és a biztosítóknak ki lehet küldeni a számlát.

A viselkedéskontroll alapú szűrőkérdőívek már most ott vannak sok oktatási intézményben. Gyakoriak az olyan indiszkrét kérdések, mint a „Mit gondolsz, mennyire szőrösek a szüleid intim részei?” vagy „Te vagy családtagod elszenvedett-e nemi erőszakot vagy egyéb szexuális bántalmazást?”. A programban részt vevő munkatársak „jutalmakat” ígérnek (vesztegetés) – például 5 dolláros ajándékutalványokat, videokölcsönzést vagy „étkezési utalványt” –, ha a gyerek aláírva visszahozza a szülei beleegyezését tartalmazó nyomtatványt az elvégzendő szűréshez. A legtöbb szülő nincs tudatában annak, hogy gyermekükről kiértékelést készítenek. Az iskoláknak azt tanácsolják, hogy olyan, engedéllyel rendelkező „vizsgálóorvosokat” alkalmazzanak, akiknek van „gondatlanságból eredő kárra” vonatkozó biztosításuk.

A globális pszichiátriai szűrésre adott válaszként Vera Sharav, a Szövetség az Emberi Kutatások Biztonságosságáért (AHRP) tagja azt mondta: „Ez a kétséges kezdeményezés a magánélet radikális megsértése, amelyben nem hagytak helyet az egyéni választásnak – vagy annak, hogy a szülők nemet mondjanak a gyerekeiknek felírt pszichotróp szerekre. Az ilyen kötelező, kormány által jóváhagyott szűrési programok ellentmondanak azoknak a szabadságjogoknak, amelyeket egy demokratikus társadalom biztosítani szokott.”

A gyerekek a világon mindenhol borzasztóan veszélyes fenyegetésnek vannak kitéve. Emellett ma a szülőket és a tanárokat azzal is becsapják, hogy mindez a jobb mentális egészségért és a jobb oktatásért van. Az eredmények borzasztóak:

• Csak az USA-ban 1,5 millió gyerek és serdülő fogyaszt antidepresszánsokat, akik ki vannak téve az ismert, erőszak vagy öngyilkossági hajlam képében megnyilvánuló mellékhatásoknak.
• Az oktatási eredmények meredeken lezuhantak a pszichológiai alapú tanterveknek köszönhetően.
• Az 1960-as évek óta a 18 éven aluliak által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma az Egyesült Államokban 147%-kal növekedett; a kábítószer-használattal kapcsolatba hozhatóké pedig több mint 2900%-kal.
• Az erőszakos bűncselekmények aránya az Európai Unióban, Ausztráliában és Kanadában elkezdte elérni és meghaladni az USA-beli értékeket.

Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a gyermekeink örökségén keresztül maradnak fenn vagy buknak majd el a társadalmak. Ez a jelentés azért íródott, hogy felvilágosítsa azokat a szülőket, akik őszintén és szorgalmasan dolgoznak, abban a reményben, hogy jobb oktatást és nagyobb sikert biztosítsanak gyerekeiknek az életben. Azoknak az elkötelezett tanároknak is szól, akik a gyerekek szeretete miatt vannak ezen a pályán, és azért, mert tenni akarnak értük valamit. És tulajdonképpen mindenkinek szól, aki ösztönösen érzi, hogy azontúl, hogy a gyerekeknek szeretetre és védelemre van szükségük, és mindenkor nagyon értékesek, ők jelentik az új életet a jelenben, és ami még fontosabb, az életet a jövőben.

Ezeket az információkat nem könnyű és kényelmes olvasni, de kérjük, ne adja fel, mert végül is a legridegebb valóság, amivel szembe kell majd néznie, az, hogy a gyermekeknek sürgősen szükségük van a segítségünkre és védelmünkre. E nélkül mindenki jövője súlyos kockázatnak van kitéve. Ebben az ügyben kérjük a segítségét.

Tisztelettel:

Jan Eastgate

a Citizens Commission on
Human Rights International elnöke