Mennyire aggódjunk az olyan beszámolók miatt, hogy a mentális betegségek járványszerűvé váltak, és minden negyedik emberre lesújtanak ma a világon? E riasztó beszámolók forrása – a pszichiátriai ipar – szerint a mentális betegségek azzal fenyegetnek, hogy mindannyiunkat bekebeleznek, és csak úgy lehet útjukat állni, ha azonnal még nagyobb pénztámogatás érkezik. Figyelmeztetnek a költségvetési juttatások visszafogásának katasztrofális hatásaira. Arra viszont a pszichiáterek sosem figyelmeztetnek, hogy éppenséggel az a diagnosztikai rendszer, amely a riasztó statisztikák forrása – saját kiadványuk, a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-IV) és ennek megfelelőjeként a Betegségek nemzetközi osztályozása (BNO-10) Mentális zavarok című fejezete –, támadás alatt áll, mert ezek nélkülözik a tudományos hitelességet, és szinte kizárólag a tudatmódosító szerekkel való kezelést hangsúlyozzák.

Herb Kutchins professzor a Kalifornia Állami Egyetemről Sacramentóból és Stuart A. Kirk professzor a New York-i Egyetemről, akik több könyvet is írtak a DSM hiányosságairól, így figyelmeztetnek: „Nagyon sok téves elképzelés van a DSM-mel kapcsolatban, és a kitalálóinak nagy szükségük van arra, hogy hihessenek a tudományos kiválósággal és használhatósággal kapcsolatos álmaik valóra válásában. ...

A legrosszabb dolog az, hogy a DSM sikertelenül próbált túl sok emberi problémát orvosivá tenni.”

Edward Shorter professzor, A pszichiátria története szerzője így nyilatkozott: „Ahelyett, hogy a tudomány szép új világa felé indult volna el, a DSM-IV stílusú pszichiátria, úgy tűnik, valamiképpen a sivatag felé indult el.”

Ezt a jelentést és a benne szereplő ajánlásokat azoknak állítottuk össze, akik felelősek a mentális egészségügyi programok és az egészségbiztosítás finanszírozásáért és sorsáért – törvényhozóknak és más döntéshozóknak, akiknek feladata a polgárok egészségének, jóllétének és biztonságának védelme.

A következő megdöbbentő statisztikák jöttek létre annak eredményeként, hogy a pszichiáterek széles körben támaszkodnak a DSM-re és annak egyre bővülő betegséglistájára, amelyen minden betegségre törvényesen fel lehet írni egy pszichiátriai szert:

• Világszerte 20 millió iskolás gyereket diagnosztizáltak mentális zavarokkal, és kokainhoz hasonló serkentőszereket, valamint erős antidepresszánsokat írtak fel nekik kezelésként.
• A pszichiátriai szerek használata és a velük való visszaélés világszerte az egekbe szökik: több mint 100 millió receptet írtak csupán antidepresszánsokra 2002-ben, amelyek ára 19,5 milliárd dollár.
• Franciaországban hétből egy recept tudatmódosító szert is tartalmaz, és a munkanélküliek 50%-a – 1,8 millió ember – szed tudatmódosító szereket.
• Eközben, a DSM-ből megállapított mentális betegségek statisztikái által ösztönözve, a nemzetközi mentális egészségügyi költségvetés az elmúlt tíz évben a magasba szökött.
• Az Egyesült Államokban a mentális egészségügyi költségvetés az 1994-es 33 milliárd dollárról mára több mint 80 milliárd dollárra emelkedett.
• Svájc mentális egészségügyi kiadásai az 1988-as 73,5 millió dollárról több mint 184,8 millió dollárra növekedtek egy tízéves időszak alatt.
• Németország jelenleg több mint 2,6 milliárd dollárt költ „mentális egészségügyre”.
• Franciaországban a mentális egészségügy költségei a magasba szökve, 400 millió dollárral járultak hozzá az ország államháztartási hiányához.

A rekordszintű költekezés ellenére az országok ma egyre növekvő szintű gyermekbántalmazással, öngyilkossággal, droghasználattal, erőszakkal és bűnözéssel néznek szembe – nagyon is valós problémákkal, amelyeknek a pszichiátriai ipar sem az okát, sem a megoldását nem tudja azonosítani. Biztonsággal feltételezhetjük tehát, hogy a pszichiátriai programok finanszírozásának csökkentése nem fogja súlyosbítani a mentális egészségügyi helyzetet. Az ártalmas pszichiátriai gyakorlatok finanszírozásának csökkentése valójában javítani fogja a mentális egészségügyi helyzetet.

Az itt bemutatott bizonyítékok orvosoktól, ügyvédektől, bíróktól, pszichiáterektől, szülőktől és a mentális egészségügyben, illetve azzal rokon területeken működő személyektől származnak. E szakértők közös véleménye, hogy a DSM-en alapuló, pszichiátriai kezdeményezések – például a kényszerbeszállítási törvények kiszélesítése és az úgynevezett közösségi mentális egészségügyi tervek kibővítése – emberi és gazdasági szempontból károsak a társadalomra nézve. Ugyanez vonatkozik az olyan programokra is, mint a fiatal gyerekek mentális zavarainak szűrése a iskolákban.

Az a kijelentés, hogy csak a finanszírozás növelése fogja orvosolni a pszichiátria problémáit, hitelét vesztette. Az olyan szakterületektől, amelyek tudományos állításokra épülnek, általában elvárják, hogy tapasztalati bizonyítékot szolgáltassanak az elméleteik alátámasztására. Amikor a járványvédelmi központok pénzt kapnak egy veszélyes betegség megfékezésére, a finanszírozás egy biológiai ok felfedezését és egy gyógymód kifejlesztését eredményezi. Léteznek biológiai tesztek a legtöbb testi betegség jelenlétének vagy hiányának meghatározására. Bár az embereknek lehetnek súlyos mentális nehézségeik, a pszichiátria nem rendelkezik objektív, fizikai tesztekkel, amelyek megerősítik bármilyen mentális betegség jelenlétét. A diagnózis tisztán szubjektív.

A sok kihívás, amellyel a társadalom ma szembenéz, azt mutatja, hogy életbevágóan fontos erősíteni az egyéneket, mégpedig működő, életképes és humanitárius alternatívákkal az ártalmas pszichiátriai lehetőségekkel szemben. Kérjük, hogy nézze át az általunk itt megadott alternatívákat. Tisztelettel ajánljuk önnek megfontolásra az e jelentésben szereplő információkat, hogy levonhassa a saját következtetéseit a mentális egészségügy helyzetéről és arról, hogy a pszichiátria mennyire képes – avagy nem képes – hozzájárulni ennek megoldásához.

Rohit Adi, orvos

Mary Jo Pagel, orvos

Julian Whitaker, orvos

Anthony P. Urbanek, orvos