Több mint négy évtizede állítjuk törvény elé a pszichiátriát

Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért a mentális egészségügy megreformálásának frontvonalán áll 1969 óta. Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának különleges referense „számos nagy reform” megvalósítását tulajdonítja a CCHR-nak, amelyek védelmezik az embereket a pszichiátriai visszaélésektől. A CCHR esetek ezreit dokumentálta, amelyek bemutatják, hogy a pszichiátriai szerek és a gyakran brutális pszichiátriai eljárások elmebetegséget okoznak, és erőszakot váltanak ki.

A CCHR által végzett munka több mint négy évtizede segít milliók életének megmentésében, és további milliók szükségtelen szenvedését akadályozta már meg. Mára már sok országban a pszichiátriai kezelés feltételévé tették a megfelelő betegtájékoztatás utáni beleegyezést, és érvényre juttatják a jogi képviselethez, jogorvoslathoz és kártérítéshez való jogot. Néhány országban már betiltották a pszichiátriai agysebészet és az elektrosokk gyerekeken való használatát.

A CCHR 34 országban több száz csoporttal rendelkezik, tagjai a világ minden táján tevékenykednek – felvonulásokat, nyilvános meghallgatásokat, kiállításokat és más olyan akciókat szerveznek, amelyek felhívják a nyilvánosság figyelmét a pszichiátrián belül burjánzó bűnözésre.

Íme egy rövid összefoglaló a CCHR által elért számos eredményről:

Törvény által biztosított jogok és tájékozott beleegyezés

• Az 1970-es évek elején a CCHR vizsgálatai kormányzati kivizsgálásokhoz vezettek Kalifornia, Illinois, Hawaii, Michigan és Missouri állami pszichiátriai intézményeiben annak köszönhetően, hogy a CCHR feltárta a páciensek ellen elkövetett visszaéléseket. Ennek eredményeképpen a visszaélések miatt bizonyos kórházi ügyintézőket és pszichiátereket elbocsátottak, bűnügyi és vádesküdtszéki vizsgálatokat tartottak, valamint nagyobb pszichiátriai létesítményeket zártak be.
• 1976-ban a CCHR erőfeszítéseinek köszönhetően Kaliforniában elfogadták az első törvényt, amely védi a pácienseket a rájuk kényszerített elektrosokkal és pszichiátriai agysebészettel szemben, tájékozott beleegyezést ír elő, és megtiltja a 12 éven aluli gyerekeken való használatukat.  Ez a törvény mintává vált, és a lényegét átvették az Egyesült Államok és más országok különböző törvényhozó testületei is. Texasban a pszichiátereknek arról is gondoskodniuk kell, hogy halottkémi jelentés készüljön minden olyan halálesetről, amely elektrosokk alkalmazása után 14 napon belül következik be.
• Olaszországban, ahol először alkalmazták az elektrosokkot, Piemont régió parlamentje a CCHR bizonyítékainak hatására egyhangúlag megszavazta, hogy betiltják az elektrosokk használatát gyerekeken, időseken és terhes nőkön.
• Az 1990-es években a CCHR segített felderíteni és nyilvánosságra hozni azt a tényt, hogy csak az USA-ban évente akár 150 testi kényszer miatti haláleset is történik, és ezek közel 10%-a gyerek, néhányan csupán 6 évesek. 1999-ben olyan szövetségi szabályokat fogadtak el, amelyek megtiltották a betegek fizikai vagy kémiai (az elmét befolyásoló drogok) módokon való kényszerítését vagy fegyelmezését, bevezettek egy „országos jelentési rendszert”, és megszüntették minden olyan létesítmény kormány általi támogatását, amely nem teljesíti az előírásokat.
• Az 1980-as években és az 1990-es évek elején a CCHR vezette azt a kampányt, amely felfedte és betiltatta a mélyálom-terápiát a Chelmsford Pszichiátriai Magánkórházban Sydney-ben. A „kezelés” többek között abból állt, hogy három hétre öntudatlanná tették a pácienst egy pszichiátriai drogokból álló keverékkel, és naponta alkalmaztak rajta elektrosokkot, mindezt a beleegyezése nélkül. 48 ember belehalt ebbe. A CCHR ennek betiltását a mentális egészségre vonatkozó törvény alapján vitte véghez, és ma már bűncselekménynek számít, ha egy pszichiáter ilyet alkalmaz. A CCHR emellett elérte, hogy legfelsőbb kormányszinten indítsanak vizsgálatot a mélyálom-terápia és a mentális egészség ügyében, és ez jelentős reformokhoz vezetett.

A gyerekek jogainak védelmezése

• Újságírók együttműködésével a CCHR segített kivizsgálni, majd feltárni azt a tényt, hogy számos iskolai lövöldözés elkövetője dokumentáltan erőszakot, öngyilkosságot és mániát okozó pszichiátriai szerek hatása alatt állt. Ennek eredményeként állami meghallgatások történtek az ügyben, és az országos sajtó tárgyalta az értelmetlen vérengzések és a pszichiátriai szerek közötti kapcsolatot.
• A CCHR emellett számos olyan esetet dokumentált, amikor a szülőket arra kényszerítették, hogy az iskolába járás feltételeként adjanak a gyerekeiknek pszichiátriai szereket, illetve bizonyos esetekben a szülőket egészségügyi hanyagsággal vádolták, amiért visszautasították a gyerekeik dokumentáltan öngyilkosságot és erőszakot okozó szerekkel való kezelését. A CCHR szülőkkel, orvosokkal és számos polgári és emberi jogi aktivistával dolgozott együtt, és ennek nyomán az ügy országos sajtót kapott, állami és szövetségi törvényhozói testületek elé került, és végül azzal ért véget, hogy 2004-ben elfogadtak egy tilalmat, miszerint tilos arra kényszeríteni a szülőket, hogy egyezzenek bele a gyerekeik pszichiátriai szerekkel történő kezelésébe.
• A Gyermek Jogainak Bizottsága (ENSZ) a finnországi, ausztráliai és dániai CCHR jelentéseinek hatására aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az ADHD-t és az ADD-t „rosszul diagnosztizálják, és ezért túl sok esetben írnak fel tudatmódosító szereket, annak ellenére, hogy egyre több a bizonyíték ezeknek a szereknek a káros hatásairól”. A bizottság azt javasolta, hogy „a lehető legtöbbször használják a kezelés más formáit ezeknek a viselkedési zavaroknak az esetében”.
• 1991-ben, főként a CCHR munkájának köszönhetően, az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság) meghallgatásokat tartott a Prozac antidepresszáns szerrel kapcsolatban, ahol fogyasztók tucatjai tanúsították, hogy a drog korábban a pszichózis semmi jelét nem mutató emberekből öngyilkos és gyilkos hajlamúakat csinált. Az FDA szavazótestületi tagjainak személyes érdekei miatt a következő tizenhárom évben nem történtek lépések a közönség megvédelmezésének érdekében, amíg a CCHR több mint tíz éven át tartó kampánya – amelynek célja e szerek veszélyeinek felfedése volt – be nem érett, amikor is az FDA (a Kongresszustól érkező nyomás hatására) végül kiadta a hivatal legszigorúbb figyelmeztetését azzal kapcsolatban, hogy az antidepresszánsok öngyilkos gondolatokat és cselekedeteket idézhetnek elő a 18 éves vagy annál fiatalabb korú személyeknél. Ezt később felemelték 24 éves korra.
• 2007-ben, informátorokkal, szülőkkel és fogyasztói csoportokkal együttműködve, a CCHR segítette az FDA-reformtörvényjavaslat olyan módon való megfogalmazását, ami kötelezővé teszi, hogy az összes gyógyszerhirdetés figyelmeztesse a pácienseket arra, hogy közvetlenül az FDA-nak jelentsék a gyógyszerek káros hatásait.  Az első hirdetések kiadása után az ártalmas gyógyszerekről szóló jelentések száma 33%-kal nőtt.

Az emberi jogok biztosítása

• A CCHR lefényképezett, majd pedig a nyilvánosság elé tárt titkos pszichiátriai „rabszolgamunka-táborokat” Dél-Afrikában, ahol már nem használt bányatelepeken több tízezernyi afrikai volt akarata ellenére bebörtönözve az 1970-es és ’80-as években, itt drogokkal kezelték őket, és érzéstelenítés nélküli, fájdalmas elektrosokk-kezelést kaptak. Az apartheidkormány 1976-ban azzal válaszolt, hogy betiltotta a pszichiátriai intézmények fotózását, illetve a velük kapcsolatos információk terjesztését; ekkor a CCHR elérte, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vizsgálatot tartson, amely bebizonyította a CCHR állításait. Amikor az apartheid véget ért, a CCHR szóbeli és írásbeli vallomásokat mutatott be az apartheidbűntetteket kivizsgáló Igazság és Megbékélés Bizottságnak, és országos kormányzati vizsgálatot harcolt ki a pszichiátriai fajgyűlölet kérdésében. A kormány eltörölte a pszichiátriai visszaélésekről szóló információk közzétételének tilalmát.
• A CCHR Németországban átfogó kutatást végzett, amely meggyőzően megállapította, hogy Németország vezető pszichiáterei szolgáltatták az elméletet és a „tudományos” igazolást a náci kormány számára „az életre nem méltó emberek” elpusztításához. Az eutanáziát először pszichiátriai intézményekben tesztelték, mielőtt a koncentrációs táborokban alkalmazni kezdték volna.  Sok náci pszichiáter a nürnbergi per során megmenekült az igazságszolgáltatás elől, és a háború után folytatta praxisát. 1995-ben a CCHR kiadta a Psychiatrists: The Men Behind Hitler (Pszichiáterek: Az emberek Hitler mögött) című, nagy visszhangot keltő könyvet. Négy évvel később a Német Pszichiátriai Társaságtól érkezett egy jelentés, amely megerősítette, hogy pszichiáterek „aktívan részt vettek a különböző eutanázialétesítmények tevékenységeiben, és elsődlegesen ők voltak mindezért felelősek. Ők irányították a különféle eutanáziakampányokat. Nyomon követték és irányították a meggyilkolandó emberek kiválasztását.”
• A CCHR beható kutatást végzett a boszniai és koszovói etnikai tisztogatások ügyében, és ennek eredményeit jelentette az ENSZ háborús bűnöket kivizsgáló törvényszékének Hágában, valamint az Európa Tanácsnak. A vizsgálat felfedte, hogy a fajhigiénia és eugenika pszichiátriai elképzelései álltak a konfliktus hátterében, főként Jovan Rašković, a Szociáldemokrata Párt alapítója, illetve Radovan Karadžić háborús vezető munkáiból – akik mindketten pszichiáterek voltak. 1999-ben az Európa Tanács tagjai kiadtak egy határozatot, amely elismerte, hogy a pszichiáterek voltak az etnikai tisztogatás értelmi szerzői, és buzdította a Tanács tagjait, hogy „tanulmányozzák azokat az anyagokat, amelyeket az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért franciaországi irodája állított össze”.  Amikor 2008-ban elfogták Karadžićot, széles körben ismertté vált, hogy Karadžić etnikai tisztogatásai a pszichiátriai hátteréből fakadnak.
• Tisztségviselők és az olasz parlament tagjai segítségével az olaszországi CCHR koncentrációs táborokra hasonlító körülményeket vizsgált ki az ország pszichiátriai intézményeiben. Az ott dolgozók kormányzati pénzeket tettek zsebre, mialatt a páciensek meztelenek voltak, és éheztek. A kormány azzal reagált a bizonyítékokra, hogy egy határozat keretein belül 97 intézet bezárását rendelte el. A durva bánásmódban részesített és elhanyagolt bentlakókat emberi otthonokba szállították át, sokan közülük megtanultak írni-olvasni, és 30 év óta először önmagukról gondoskodni. A CCHR-t polgármesteri medállal jutalmazták a humanitárius erőfeszítéseiért.

A pszichiátriai visszaélések bűneinek leleplezése

A CCHR kampányt folytatott az igazságszolgáltatás megalkuvást nem ismerő érvényesítéséért olyan orvosokkal szemben, akik megerőszakolták vagy szexuálisan bántalmazták a pácienseiket, de a terapeuta szerepük mögé bújtak, hogy enyhítsenek a bűneik súlyán. A páciensek szexuális visszaélésektől és csalásoktól való védelmezésének terén az alábbiakat lehet példaként megemlíteni:

• Legalább 25 törvény lépett életbe az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Németországban, Svédországban és Izraelben, amelyek a pszichiáterek és pszichológusok által elkövetett szexuális bűncselekményekkel kapcsolatosak. A törvények a terapeuta és a páciens közötti szexuális kapcsolatot szexuális erőszakként határozzák meg. Több száz pszichiátert és pszichológust ítéltek el és börtönöztek be.
• A CCHR vizsgálatai egy USA-beli nagyobb privát pszichiátriai kórházlánc tizennégy szövetségi és állami kivizsgálásához vezettek, amelyeknél csalások és páciensekkel szembeni visszaélések után kutattak. A bezáratása előtt a kórházlánc több mint 1 milliárd dollár büntetőjogi és polgári jogi bírságot fizetett ki. Közvetlenül utána olyan törvényeket fogadtak el, amelyek illegálissá tették a „fejvadászok” alkalmazását, akik megfelelő biztosítási kerettel rendelkező pácienseket kutattak fel, hogy akaratuk ellenére pszichiátriai intézetbe zárják őket a biztosítási keretük lecsapolásának érdekében.
• Számos más, profitért dolgozó pszichiátriai magánkórházban is végeztek ezután kivizsgálásokat.  2003-ra az állami és szövetségi hatóságok a pszichiátriai magánkórházak 80%-ában végeztek bűnügyi kivizsgálásokat, és ez összesen 2,1 milliárd dollár büntetőjogi és polgári jogi bírságot jelentett.