Jan Eastgate
A CCHR elnöke

Túlságosan sokan vannak, akik csak azután tanulják meg a leckét, hogy egy pszichiáter romba döntötte az életük egy területét.

Lehet, hogy ez abban nyilvánul meg, hogy elveszítik a gyermeküket, aki huzamosabb ideig egy olyan stimuláns szert szedett, amelyet az ADHD (figyelemhiányos hiperaktív zavar) nevű kitalált betegségre írtak fel neki. Lehet egy szeretett személy elvesztése egy pisztollyal hadonászó tinédzser miatt, akinek erőszakos viselkedést kiváltó pszichiátriai szert írtak fel, és/vagy aki dühterápián vett részt (ahogyan az a Columbine iskolai mészárlás esetében történt 1999-ben). Lehet egy idősödő anya vagy apa halála, aki elektrosokk-kezelést vagy antipszichotikus szert kapott az idősek otthonában. Lehet egy gyermek, akit mentálisan betegnek bélyegeztek iskolás évei kezdetén, majd olyan, hozzászokást okozó tudatmódosító szereket írtak fel neki, amelyek hatása erősebb, mint a kokainé, és mivel nem érzékelte a különbséget a neki felírt pszichiátriai szerek és az utcai drogok között, rászokott a kemény drogokra, és függővé vált tőlük.

A CCHR-nál folyamatosan azon dolgozunk, hogy felvilágosítást nyújtsunk a pszichiátriával kapcsolatos valós tényekről, olyan információkat szolgáltatva, amelyeket a pszichiáterek szeretnének eltitkolni ön elől. 2008-ban például dr. Nada Stotland, az Amerikai Pszichiátriai Társaság elnöke elismerte, hogy a CCHR „hatással van a törvényhozásra, az Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóságra, az iskolákra és a médiára, egyfajta aktív erőként, amely az indokolatlan »fekete keretes figyelmeztetések« mögött áll” a pszichiátriai szerek potenciálisan halálos hatásaival kapcsolatban. Figyelemre méltó, hogy dr. Stotland véleménye szerint a gyermekek, serdülők és fiatalkorúak figyelmeztetése az antidepresszáns szerek szedése által okozott öngyilkossági hajlamra – egy olyan tény, amelyet az illetékes hatóságok világszerte létfontosságú információnak ítélnek – „indokolatlan”.

Csak a pszichiátriai kezelések kockázataival kapcsolatos összes tény feltárása által tudjuk csökkenteni azoknak az áldozatoknak a számát, akik ezeket az igazságokat sajnos személyes tragédiájuk árán ismerik meg.

A tudományosság teljes hiánya

A pszichiátriával kapcsolatos egyik legfontosabb tudnivaló, hogy diagnosztikai rendszerükből, illetve kezeléseikből teljesen hiányzik a tudományosság. Vegyük példának a pszichiátria „számlázási bibliáját”, a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét, más néven DSM-IV-et. Az ebben leírt 374 zavar közül egyetlenegynek a létezését sem bizonyították be megfigyelhető patológiai vagy objektív tesztek alapján. Helyette egy pszichiáterekből álló bizottság önkényesen határozta meg minden egyes zavar tüneteit, aztán szó szerint szavazással döntötte el, hogy belevegyék-e a DSM-be. E rendszer szerint, ha egy újonnan meghatározott mentális zavart nem szavaznak be, akkor nem kerül be a DSM-be. Ez a rendszer szubjektív és kétértelmű; terminológiája rosszul definiált vagy teljesen definiálatlan.

Ilyen súlyos és alapvető hibák ellenére ezt a rendszert széles körben elfogadják – bíróságokon, börtönökben és iskolákban – mint az emberi viselkedés megítélésének és a kezelés meghatározásának módszerét. Sok országban a mentális egészségügyi szolgáltatók a DSM alapján nyújtják be számláikat a biztosítótársaságoknak, és ez alapján készítik megtévesztő „mentális egészségügyi szűréseiket”.

A hétköznapi problémákat orvosi problémáknak beállítva, a pszichiátria milliókat bélyegzett mentálisan betegnek, és vagy erővel, vagy meggyőzéssel receptre kapható tudatmódosító szerekre szoktatta őket, életük természetes részévé téve az ilyen szerek szedését. Ennek eredményeként a pszichiátriai tudatmódosító szerek fogyasztása az egekbe szökött – világszerte 100 millió ember szedi őket, köztük 20 millió gyermek.

A CCHR kitart amellett, hogy leleplezze a pszichiátria tudományos koholmányait és megtévesztő reklámkampányait, amelyekkel diagnosztikai rendszerüket és kezeléseiket bástyázzák körül. Orvosokkal és más szakemberekkel dolgozunk együtt, akik kötelességüknek tekintik annak biztosítását, hogy a kormány politikája és rendeletei lehetőséget adjanak a pszichiátriai kezelésekkel szembeni legsúlyosabb figyelmeztetések kiadására.

A munkánk összhangban van az ENSZ Emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, különösen annak következő elveivel:

• „Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.”
• „A törvény előtt mindenki egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez.”
  És:
• „A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.”

A pszichiáterek nap mint nap megszegik ezeket a pontokat.

A pszichiáterek hamis diagnózisai, megbélyegző címkéi, az önkényes kényszerbeszállítási törvények, a kegyetlen, személyiségromboló kezelések által naponta emberek ezrei kerülnek szükségtelenül ebbe a kényszert alkalmazó rendszerbe. Ez egy olyan rendszer, amelyet emberi jogi visszaélések jellemeznek, és amely megfosztja az egyént a veleszületett jogaitól.

A pszichiátria áldozatainak vagy azok családtagjainak ezrei keresik fel a CCHR-t minden évben, és beszámolnak a pszichiátria ártalmas tevékenységeiről. És a sérelmek egyre csak folytatódnak: szexuális bántalmazás, embertelen intézeti bánásmód és állapotok, kórházi csalás, indokolatlan fogva tartás, páciensek halála, sőt gyilkosság.