A PSZICHIÁTRIA DIAGNOSZTIKAI KÉZIKÖNYVE

A mentális problémákat kimutató tudományos laboratóriumi tesztek hiányában hogyan működik a pszichiátriai diagnózis – és hogyan vált ennyire elterjedtté?

Pszichiáterek 1952-ben kiadták a Mentális Rendellenességek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvét (DSM), amelyben 112 úgynevezett „mentális zavar” szerepelt. Ezeket nem elfogadott tudományos módszerekkel állapították meg, hanem pszichiáterek által beküldött szavazatok alapján.

A DSM minden új kiadásával a benne szereplő betegségek nemcsak hogy megszaporodtak, de több emberre is kiterjedtek, és mára a társadalom egész rétegeire vonatkoznak. Ennek eredményeképpen a bipoláris zavarral diagnosztizált gyerekek száma közel egymillióra nőtt.

2007-ben félmillió gyermeknek és tizenévesnek írtak fel valamilyen antipszichotikumot. Az antipszichotikumok, amelyeket eredetileg kizárólag a legsúlyosabb elmebetegségek kezelésére fejlesztettek ki, ma már évente 22,8 milliárd dollár bevételt hoznak.

De az átlagember egyáltalán nincs tudatában annak, hogy a pszichiátriai diagnózisoknak nincs orvostudományi alapja – ezek csupán megszavazott viselkedésminták.

Amivel a következő kérdéshez jutunk: Hogyan hitetik el a pszichiáterek az emberekkel, hogy ezekben a „zavarokban” szenvednek?