A pszichiáterek azt mondják, hogy a nemkívánatos viselkedés kezelésére az agy kémiai működését kell megváltoztatni egy tablettával.

De az olyan bevált gyógyszerekkel ellentétben, mint például az inzulin, a tudatmódosító szerek esetében nincs pontosan megállapítható betegség, amit meg kellene gyógyítaniuk, viszont képesek felborítani azoknak a kémiai folyamatoknak az érzékeny egyensúlyát, amelyekre a testnek a problémamentes működéshez szüksége van.

Ennek ellenére a pszichiáterek és a gyógyszergyárak arra használják ezeket a szereket, hogy nagy profitot termelő, hatalmas piacot hozzanak létre.

Ezt úgy érik el, hogy egyre több nemkívánatos viselkedésre mondják azt, hogy pszichiátriai gyógyszereket igénylő „orvosi zavar”.

De vajon ténylegesen betegségnek kell neveznünk ezeket?

A kérdés tehát a következő:

Hogyan váltak a tudatmódosító szerek a legnépszerűbb kezelési móddá mindenféle pszichológiai problémára, annak ellenére, hogy nincs semmilyen betegség, amelynek a kezelésére kifejlesztették őket, nincs ismert gyógyhatásuk, viszont rengeteg a mellékhatásuk?

És hogyan történhetett meg az, hogy az ezeknek a szereknek a használatát támogató pszichiáterek uralják a mentális gyógyítás területét?