Az elektrosokk-kezelés – más néven elektrokonvulzív terápia (ECT) – és a pszichiátriai agysebészeti „kezelések” visszatérni látszanak, noha már felbukkanásuk óta konfliktus áll fenn a pszichiáterek, illetve a nagyszámú áldozat és családtagjaik között. A pszichiáterek esküsznek rájuk, azonban az áldozatok életét teljesen tönkretették.

Tehát ki mond igazat? Aki látott már filmfelvételt tényleges ECT-ről vagy agysebészeti eljárásról, és rosszul lett tőle, nagyon is jól tudja a választ. Ezek az eljárások inkább a KGB-s vallatók által alkalmazott kínzási módszerek jegyeit hordozzák magukon, amelyekről aligha gondoljuk, hogy egy „praktizáló orvos” eszközei. Ám nagyon kevés ember látott ilyen felvételeket, és még kevesebben voltak közvetlen szemtanúi, különösen nem azok, akik törvényeket hoznak a kötelező alkalmazásukról.

A pszichiáterek az orvosi gyakorlat látszatával leplezik ezeket az eljárásokat: kórházi környezet, fehér köpenyes asszisztensek, érzéstelenítők, izomlazító szerek és bonyolultnak látszó berendezések. A sokkterápia hatásai szörnyűek, ám az összes következményét el sem mondják a pácienseknek vagy a családtagoknak. És ami még rosszabb, a felmerülő ellenvetéseket elutasítják.

Azt, hogy ezek az eljárások rendkívül kifizetődőek a pszichiáterek és a kórházak számára, továbbá hosszú és költséges pszichiátriai „utógondozást” igényelnek, jövőbeli üzletet és bevételt garantálva ezzel a pszichiáternek, nem említik a vonakodók és gyanútlanok meggyőzésére irányuló beszélgetések során.

És mint azt Maria Garcia [a név megváltoztatva] tanúsíthatja, ha minden kötél szakad, a pszichiáterek szívesen folyamodnak kényszerítéshez vagy megfélemlítéshez, hogy „beleegyezést” csikarjanak ki a kezeléshez.

Mariának, egy középkorú spanyolajkú családanyának pszichiátriai drogokat írtak fel, amikor pszichiáterhez fordult szűnni nem akaró depressziója miatt. Miután kontrollálhatatlan testmozgásokat tapasztalt magán – ez a közvetlen eredménye annak a rombolásnak, amit a szer okoz az idegrendszerben –, a pszichiáter ECT-t javasolt. Ő visszautasította, de amikor később bement a kórházba méregtelenítő kezelésre, újra javasolták neki az ECT-t. Noha ellenállt, a pszichiáter azt mondta neki: „A félelmei nem mások, mint »kubai babona«, és amennyiben nem kapja meg ezeket a kezeléseket, meg fog halni.” Öt sokk-kezelést kapott.

A férje így számolt be a történtekről: „Az ECT-kezelések következtében a feleségem emlékezete nagyon meggyengült. ... Noha az angolt már 42 éve beszélte, ezek után nem nagyon volt már képes használni. ... Az egész puszta szemfényvesztés, hazugság, hatalmas arculütés volt. ... A depresszióját nem gyógyították meg, és az emlékezete is nagyon rossz lett. ... Mindketten felháborodtunk azon, ami történt. Úgy érzem magam, mintha a szemem előtt becstelenítették volna meg.”

Az ECT-ből és az agysebészetből származó szó szerint többmilliárdos profit mellett elképesztő mértékű ma az ezekkel kapcsolatos félretájékoztatás, amelynek legnagyobb részét a pszichiáterek végzik. Sok tudós elítéli ezt a kezelési módot.

Dr. John Friedberg ideggyógyász, aki több mint 30 évig kutatta az ECT hatásait, azt mondta: „Nagyon nehéz szavakba önteni mindazt, amit a sokkterápia okoz az embereknek. ... Lerombolja az emberek ambícióját és életerejét. Meglehetősen passzívvá és apatikussá teszi az embereket. ... Az amnézián kívül véleményem szerint az okozott apátia és erőtlenség az oka annak, hogy [a pszichiáterek] még mindig megússzák az alkalmazását.”

Mary Lou Zimmerman életkedvét és céljait a pszichiáterek kezei között veszítette el. Az Ohio állambeli Cleveland Klinikát 2002 júniusában az esküdtszék arra utasította, hogy fizessen 7,5 millió dollárt a 62 éves hölgynek egy borzalmas pszichiátriai agysebészeti műtét után. Zimmerman asszony kezelést szeretett volna kapni a kényszeres kézmosására, miután a klinika internetes honlapján elolvasta az eljárásról szóló lelkes beszámolókat. A valóság egy rémálom volt. A hölgy átesett egy operáción, amely abból állt, hogy 4 lyukat fúrtak a fejébe, és üveggolyó nagyságú darabokat távolítottak el az agyából. A megpróbáltatás után képtelen volt járni, állni, enni, és egyedül használni a mosdót. Ügyvédje, Robert Linton így nyilatkozott: „Mindent elvesztett – csak annak tudatát nem, hogy mennyire más most. ... Teljesen rokkant, és állandó gondozásra szorul.”

Ma a pszichiátriai ipar csak az Egyesült Államokban mintegy 5 milliárd dollárhoz jut az ECT-ből évente. Az Egyesült Államokban a 65 évesek 360%-kal több elektrosokkot kapnak, mint a 64 évesek, mivel a Medicare (az állami egészségbiztosítás) 65 éves korban lép érvénybe, és ez bizonyíték arra, hogy az ECT használatát nem a gyógyítás, hanem a haszon és a kapzsiság irányítja. Noha a pszichiátriai agysebészet kevésbé általános napjainkban, közel 300 műtétet végeznek minden évben az Egyesült Államokban, köztük a közismerten káros prefrontális lobotómiát.

Tudományos köntösük dacára az ECT és az agysebészet brutalitása igazolja, hogy a pszichiátria nem lépett túl a legkorábbi kezeléseinek kegyetlenségén és barbarizmusán. Ez a jelentés annak biztosításában kíván segíteni, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy a verés, a piócázás és a korbácsolás ma már törvényellenes, ezeket a „kezeléseket” is tiltsák be, vagy járjanak el velük szemben bűncselekményként.

Tisztelettel:

Jan Eastgate
a Citizens Commission on
Human Rights International elnöke