A pszichiátriai diagnózis kritériumait szó szerint szavazással állapítják meg, és így kerülnek be az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe (DSM).  A szavazás a tünetek egy osztályozási rendszere alapján történik. Ez drasztikusan eltér az orvostudomány területének gyakorlatától, és teljesen idegen ettől a területtől. Egyetlen diagnózist sem támasztanak alá testi vonatkozású betegségek, rendellenességek vagy tudományos eredmények objektív bizonyítékaival.

„A pszichiátriában nincsenek objektív tesztek, nincs röntgen, labor vagy vizsgálat, amely egyértelműen kimutatná, hogy valakinél fennáll vagy nem áll fenn mentális zavar.”
– Allen Frances, a DSM-IV kidolgozásával megbízott szakcsoport volt elnöke

„A DSM-IV egy olyan koholmány, amellyel a pszichiátria megpróbál elfogadást nyerni az általában vett orvosi szakmától. A tájékozottabbak tudják, hogy ez inkább politikai, mint tudományos dokumentum. ... A DSM-IV – hatalmas hibái ellenére – szentírássá és a pénzcsinálás bestsellerévé vált.”
– Loren Mosher pszichiátriaprofesszor, egyetemi tanár

„A dolgok anélkül kerülnek a DSM-be, hogy bármilyen vérvizsgálaton, agyi képalkotó eljáráson vagy fizikai vizsgálaton alapulnának. A viselkedés leírásán alapulnak. És a pszichiátria teljes rendszere erre épül.” – Dr. Colin Ross pszichiáter

„Elég diagnosztikai címkét tudunk előállítani a normális hangulat- és gondolatváltozásokról ahhoz, hogy folyamatosan gyógyszereket tudjunk felírni önöknek. ... De ha betegséggyártásról van szó, senki sem csinálja jobban a pszichiátriánál.” – Dr. Stefan Kruszewski, Harvardon végzett pennsylvaniai pszichiáter, 2004

„Röviden, az egész arról szól, hogy pszichiátriai »betegségek« kategóriáit hozzák létre, közmegegyezéssel hitelesnek tüntetik fel őket, majd diagnosztikai kódokat rendelnek hozzájuk, amelyeket aztán az egészségbiztosítási díjak kiszámlázásához használnak – ez az egész egy nagy szélhámosság, és arra jó, hogy megtévesztő módon tudományosnak tüntesse fel a pszichiátriát. Az elkövetők természetesen az adófizetők pénzéből élnek.” – Dr. Thomas Dorman belgyógyász, a brit és a kanadai Királyi Orvosi Kollégium tagja