A média gyakran csap nagy hírverést azoknak az úgynevezett „csodáknak”, amelyeket a modern idők pszichofarmakológiai kutatása ér el a gyerekkori tanulási és érzelmi „problémák” és „fogyatékosságok” terén.

Ésszerűen hangzik. Meggyőzően hangzik – a tudomány az Emberiség érdekében ismét meghódítja az anyagi világot. Ki is ellenezné, hogy normálissá tegyük a bajba jutottak életét?

Daniel szülei igen. És Cory szülei is. Ők bizony hevesen és indulatosan vitába szállnának ezzel. És tekintetbe véve a több mint 20 millió iskolást világszerte, akikről azt mondják, hogy mentális zavaruk van, amely szükségessé teszi, hogy erőteljes tudatmódosító szerek segítségével kémiailag korlátozzák őket, ezek a szülők közel sincsenek egyedül.

Ki Daniel és Cory, és miért nem értenek egyet a szüleik? Daniel és Cory olyan gyerekek, akik az úgynevezett „csodaszerektől” nemcsak hogy nem képesek normális életet élni, hanem tragikus módon éppen e szerek miatt ma már nem lehetnek közöttünk.

Arra kérem, vizsgálja meg közelebbről, a gyerekek szemszögéből a fenti leírást, mert a valóság és a megnevezések nem ugyanazt tükrözik, amikor a pszichiátria „felkapott gyógyszereiről” van szó.

Nézzünk meg néhány szót, és hogy hogyan használják őket. Vegyük például a „normális” szót. Önnek valószínűleg megvan a saját elképzelése arról, hogy milyen a normális élet. Ez vajon magában foglalja függőséget okozó, tudatbefolyásoló és halálos pszichiátriai szerek fogyasztását? Vajon magában foglalja az ilyen szerek állandó szedését annak érdekében, hogy normális maradjon?

Mi a helyzet a „gyógyszerek” kifejezéssel? Megnyugszik-e tőle azáltal, hogy elképzel valamilyen jótékony, köhögés elleni szirupot, amelyet a család kedves doktora ír fel? Semmi sem állhatna messzebb az igazságtól, mint ez. A pszichiátriai gyógyszer valójában nagyon erős, függőséget okozó szert jelent.

Azután ott a „tudományos” kifejezés, amelyet a pszichiátria gyakran használ arra, hogy létjogosultságot kölcsönözzön a nyilatkozatainak. A World Book Dictionary nevű szótár szerint a szó jelentéséhez hozzátartozik, hogy „szisztematikus; pontos; precíz”. Ezeknek a tulajdonságoknak semmi közük a pszichiátriához vagy akár a rokonához, a pszichológiához.

„Értékek”, „helyes”, „helytelen”, „biztonságos”, sőt „oktatás” – ezek mind olyan szavak, amelyek eltorzultak a kezük alatt.

Íme a pszichiáterek és pszichológusok rafinált propagandája – a szavak átdefiniálása. A kezükben egyszerűen úgy tűnik, hogy teljesen kicsavarodnak, végül pedig szétesnek a dolgok.

A probléma az, hogy a gyerekekkel és az oktatással kapcsolatban végzett világméretű propagandájuk teljes mértékben elhitette a jóhiszemű szülőkkel, tanárokkal és politikusokkal, hogy a „normális” – megint itt van ez a szó – gyermekkori viselkedés többé nem normális, hanem mentális betegség. Továbbá hogy kizárólag a nagyon fiatal kortól kezdett folyamatos, erős gyógyszerezés segíthet a „szenvedő” gyereknek, hogy talán túljusson a nehezén.

Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy ide fogunk jutni? Ám mégis itt vagyunk, és a nyers valóság az, hogy pontosan e miatt szerte a világon értékes fiatal életek súlyos kockázatnak vannak kitéve, maradandóan kárt szenvednek, sőt örökre elvesznek számunkra.

Ellentétben a pszichiátria véleményével, a gyerekek nem „kísérleti állatok”. Ők emberi lények, akik jogosan elvárhatják a védelmet, gondoskodást, szeretetet és esélyt arra, hogy kibontakoztathassák a képességeiket az életben. Egy esélyt, amelytől megfosztják őket a pszichiátria által rájuk aggatott címkék és a kémiai kényszerzubbonyok.

Ezt a jelentést (Gyermekek gyógyszerezése – Pszichiátria: életek tönkretétele) azért tesszük közzé, hogy leleplezzük a hazugságokat és a propagandát, hogy olyan nézőpontot és információkat adjunk, amelyek nem egykönnyen hozzáférhetőek a szülők és más érintettek számára, legfőképpen pedig, hogy segítsünk helyreállítani gyermekeink gondozásának és nevelésének épelméjűségét és az a feletti irányítást.

A gyerekek jelentik a jövőnket.

Nem kevesebb forog itt kockán, mint saját jövőnk.

Tisztelettel:


Jan Eastgate
a Citizens Commission on
Human Rights International elnöke