A pszichiátriai szakma a kizárólagos döntőbíró szerepében tetszeleg a mentális egészség és az elme „betegségeinek” tárgyában. Ám a tények mást mutatnak:

1. A PSZICHIÁTRIAI „ZAVAROK” NEM TESTI BETEGSÉGEK.

Az orvostudományban szigorú feltételek vannak arra, hogy egy állapotot betegségnek nevezzenek: meg kell állapítani egy előre jelezhető tünetcsoportot, és be kell bizonyítani a tünetek okát, illetve meg kell érteni azok fiziológiáját (működését). A hidegrázás és a láz tünetek. A malária és a tífusz betegségek. A betegségek létét objektív bizonyítékokkal és fizikai vizsgálatokkal igazolják. Ám soha nem bizonyosodott be, hogy a mentális „betegségek” orvosilag léteznek.

2. A PSZICHIÁTEREK KIZÁRÓLAG MENTÁLIS „ZAVAROKKAL” FOGLALKOZNAK, NEM BIZONYÍTOTT BETEGSÉGEKKEL.

Míg a tényleges, testtel foglalkozó orvostudomány betegségeket kezel, a pszichiátria csak „zavarokkal” tud foglalkozni. Ismert ok vagy fiziológiai megnyilvánulás hiányában a sok különböző páciensnél látható tüneteket zavarnak vagy szindrómának nevezik. Joseph Glenmullen (Harvard Orvosi Egyetem) szerint a pszichiátriában „minden diagnózis pusztán szindróma [vagy zavar] – tünetek csoportja, amelyekről feltételezik, hogy összefüggnek egymással –, nem pedig betegség.” Ahogy Dr. Thomas Szasz nyugalmazott pszichiátriaprofesszor kifejti: „Nincs olyan vérvizsgálat vagy más biológiai teszt, amely kimutatná egy mentális betegség jelenlétét vagy hiányát, a legtöbb testi betegségnél viszont van ilyen.”

3. A PSZICHIÁTRIA SOHA NEM ÁLLAPÍTOTTA MEG EGYETLEN „MENTÁLIS ZAVAR” OKÁT SEM.

Vezető pszichiátriai fórumok, például a Pszichiátriai Világszövetség és az USA Országos Mentális Egészségügyi Szervezete elismerik, hogy a pszichiáterek nem ismerik egyetlen mentális zavar okát vagy gyógymódját sem, és azt sem tudják, hogy konkrétan mit tesznek a „kezeléseik” a páciensekkel. Csak elméleteik és egymásnak ellentmondó véleményeik vannak a diagnózisaikról és módszereikről, továbbá ezeknek nincs semmilyen tudományos alapjuk. Ahogy a Pszichiátriai Világszövetség volt elnöke kijelentette: „Az az idő, amikor a pszichiáterek úgy gondolták, hogy képesek meggyógyítani a mentálisan beteg embereket, elmúlt. A jövőben a mentálisan betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a betegségükkel.”

4. AZ AZ ELMÉLET, HOGY A MENTÁLIS ZAVAROK AZ AGY „KÉMIAI EGYENSÚLYHIÁNYÁBÓL” SZÁRMAZNAK, BIZONYÍTATLAN VÉLEMÉNY, NEM TÉNY.

Az egyik uralkodó pszichiátriai elmélet (a tudatmódosító szerek eladásának kulcsa), hogy a mentális zavarokat az agy kémiai egyensúlyhiánya idézi elő. A többi elméletükhöz hasonlóan nincs biológiai vagy más bizonyíték ennek alátámasztására. Orvosi és biokémiai szakértők nagy csoportját képviselve, Elliot Valenstein, a Blaming the Brain (Fogjuk az agyra) szerzője azt mondja: „Nem állnak rendelkezésre olyan tesztek, amelyekkel meg lehetne állapítani egy élő személy agyának kémiai állapotát.”

5. NEM AZ AGY AZ ÉLET PROBLÉMÁINAK VALÓDI OKA.

Az emberek valóban találkozhatnak olyan gondokkal és felzaklató helyzetekkel az életben, amelyek mentális problémákat – esetenként nagyon komoly mentális problémákat – okozhatnak. Azonban tisztességtelen, kártékony és gyakran halálos dolog azt állítani, hogy ezeket a gondokat gyógyíthatatlan „agyi betegségek” okozzák, amelyeket kizárólag veszélyes tablettákkal lehet enyhíteni. Az ilyen szerek gyakran erősebbek, mint egy narkotikum, és képesek erőszakosságba vagy öngyilkosságba hajszolni az egyént. Elfedik az életben felbukkanó problémák igazi okát, és legyengítik az egyént, ezáltal megfosztva őt a valódi felépülés lehetőségétől és a jövő reményétől.