Az élet néha valódi kihívás lehet. Tényleg nagyon rázós tud lenni. Az a család, amelynek egyik tagja erősen zaklatott és irracionális, kétségbeesetten próbálkozhat e krízishelyzet megoldásával.

Kihez fordulhatnak, amikor ez megtörténik?

A pszichiáterek szerint őket kell felkeresni mint a mentális egészségügy szakértőit. Ám ez egy megtévesztés, ahogy azt sokan felfedezték.

Dr. Megan Shields, aki több mint 25 évig gyakorló háziorvos volt, és most az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért tanácsadó testületi tagja, így figyelmeztet: „A pszichiáterek semmit sem tudnak az elméről, az egyént mindössze a fejben található szervként (az agyként) kezelik, és körülbelül annyira érdekli őket a szellemi jelleg, a szabályszerű orvostudomány és gyógyítás, mint egy hóhért az életek megmentése.”

Az Egy csodálatos elme című filmben a Nobel-díjas John Nasht úgy ábrázolják, mint aki a pszichiátria legújabb gyógyszeres áttörései segítségével előzi meg, hogy visszaessen „skizofréniájába”. Ez mindazonáltal csak hollywoodi fantázia. Nash maga cáfolja azt, ahogy a filmen „újabb gyógyszereket” szed. A Nobel-díj átvételekor Nash valójában már 24 éve nem szedett pszichiátriai szereket, és magától gyógyult fel zavart állapotából.

Ezzel nem akarjuk azt javasolni, hogy ha valakinek tudatmódosító szereket írtak fel, és szedi ezeket, akkor azonnal hagyja abba. Veszélyes mellékhatásaik miatt senkinek sem szabad abbahagynia bármilyen pszichiátriai szer szedését egy hozzáértő – nem pszichiátriai – orvos tanácsa és segítsége nélkül.

Viszont ki szeretnénk emelni, hogy vannak olyan megoldások a súlyos mentális zavarokra, amelyek elkerülik a pszichiátriával járó súlyos kockázatokat és hiányosságokat.

Minden pszichiáter vagy pszichológus, aki kijelenti, hogy a „súlyos mentális betegségek” nem különböznek egy szívproblémától, egy üszkös lábtól vagy a közönséges megfázástól, megtévesztést folytat.

Ahogy Dr. Thomas Szasz, a New York Állami Egyetem Syracuse nyugalmazott pszichiátriaprofesszora kijelenti: „Ahhoz, hogy a mentális betegséget testi betegséghez hasonlónak tekintsük, biokémiai vagy patológiai bizonyítékokkal kellene rendelkeznünk.” Továbbá: „ahhoz, hogy egy »betegség« tudományosan értelmezhető legyen, valahogy képesnek kell lenni megközelíteni, megmérni vagy tesztelni, tudományos módon, például vérvizsgálattal vagy elektroencefalográffal [az agy elektromos tevékenységét feljegyző készülék]. Ha nem lehet így megmérni – mint ahogy az a... »mentális betegségek« esetében fennáll –, akkor a »betegség« kifejezés legjobb esetben is metafora, legrosszabb esetben pedig tévedés, és emiatt e »betegségek« »kezelése« ugyanilyen... tudománytalan vállalkozás.”

A gyakorlatban bőséges mennyiségű bizonyíték van rá, hogy a valódi testi betegség – amelynek valódi patológiája van – súlyos hatást tud gyakorolni az egyén mentális állapotára és viselkedésére. A pszichiátria teljesen figyelmen kívül hagyja a tudományos bizonyítékok súlyát, és inkább mindent agybeli betegségeknek és feltételezett „kémiai egyensúlyhiányoknak” tulajdonít, amelyek léte soha nem lett bizonyítva, és minden gyakorlatot a brutális kezelésekre korlátoz, amelyeknek nincs hasznuk, de maradandó kárt okoznak az agyban és az egyénben.

Semmit sem tudva az elméről, az agyról vagy a súlyos mentális zavar mögött meghúzódó okokról, a pszichiátria még mindig elektrosokkal égeti az agyat, agysebészettel szaggatja szét, és veszélyes drogokkal tompítja el. Teljes tudatlanságban arról, hogy mivel foglalkoznak, egyszerűen a kínálkozó megközelítést részesítik előnyben: „bedobni egy kézigránátot a kapcsolószekrénybe, hogy megjavítsuk”. Ez nagyszabásúnak hangzik és néz ki, de közben lerombol sok mindent, ami jó, nem gyógyít semmit, de évente több milliárd dollárba kerül az adófizetőknek.

Az agy részeinek lerombolásával a személy irányíthatóbb lesz, de kevésbé élő. Az eredeti mentális zavar ott marad, csak elnyomva. Ezt teszi a pszichiátria a zavarodott egyének kezelésénél.

Az e jelentésben szereplő információk figyelmeztetések mindenki számára, aki esetleg súlyos nehézségekkel néz szembe az életben, vagy ismer valakit, aki ilyen helyzetben van, és aki megoldásokat keres.

A pszichiátriai kezelés mellett vannak más alternatívák is. Találja meg és támogassa ezeket, mert ezek javítanak és építenek. És működnek. Kerülje a pszichiátriát, mert az csak szétszed és lerombol. És sohasem működik.

Tisztelettel:

Jan Eastgate
a Citizens Commission on
Human Rights International elnöke